[ Pobierz całość w formacie PDF ]

örömmel vállalom a költségeket, bármekkora összeg legyen is.
Bizalmasan közlöm veled, hogy még az édesanyja életében
megpróbáltam segíteni a két szerencsétlenén, akik a sors kegyetlensége
folytán ártatlanul szenvedtek. Rendes havi járadékot ajánlottam fel
nekik, és egy kis tQkét, amivel szabadon rendelkezhettek volna, A
kilétemet természetesen titokban tartottam, és a levelet így írtam alá:
»Egy régi barát, aki segíteni szeretne,« Postafordultával érkezett a
válasz. Az asszony hálásan megköszönte a névtelen barát jóakaratát, de
határozottan visszautasított minden segítséget azzal az indoklással,
hogy szegénysége ellenére nem fogad el alamizsnát. Abban
reménykedett, hogy elQ tudja teremteni a maga és leánya
megélhetéséhez szükséges pénzt. Amikor meghalt, a lányához fordultam,
de Q is büszkén elhárította a segítséget. Azt írta, hogy ugyanúgy
vélekedik, mint az édesanyja. Köszöni a felajánlott segítséget, de arra
kér, hagyjam sorsára, egyedül kíván gondoskodni magáról, így nem
maradt más lehetQségem, mint hogy a végrendeletemben
megemlékezzek róla. Most azonban nagyon nyugtalanít, amit az
életkörülményeirQl írtál. Kérlek, tégy meg minden tQled telhetQt, hogy
az ifjú hölgynek kellemesebb életet biztosíts. De arra esküdj meg, hogy
az én nevemet nem említed! Talán sikerül segítened rajta anélkül, hogy
az önérzetében megsértenéd. Tájékoztass folyamatosan az
eseményekrQl, és kérlek, ne veszítsd Qt szem elQl!
Justus bácsikád
Hans többször is átolvasta a levelet, és az egész ügyet egyre
rejtélyesebbnek találta. Késlekedés nélkül megírta a választ:
 Kedves Justus bácsi!
Minden tQlem telhetQt megteszek, hogy teljesítsem a kívánságodat.
Talán sikerül elfogadhatóbb állást találnom Jung kisasszony számára.
Nem csodálkozom, hogy visszautasította a segítségedet, kiszolgáltatott
helyzete ellenére igen büszkének látszik. Adj egy kis gondolkodási idQt,
addig kitalálom, hogyan segíthetnék rajta.
Pszintén bevallom, szeretem Maria Jungot. Mit szólnál, ha egy
napon feleségül venném? Igaz, még azt sem tudom, hozzám jönne-e
egyáltalán. Kérlek, írd meg, hogy vélekedsz errQl!
Szívélyes üdvözlettel:
Unokaöcséd, Hans
Justus Hartautól postafordultával jött a válasz. Az öreg láthatóan
kapkodva, izgatottan vetette papírra mondandóját.
 Kedves Hans!
Azon a szent napon, amikor oltár elé vezeted Maria Jungot, én leszek
a legboldogabb ember a földön, ha egyáltalán még létezik boldogság
sivár, kisiklott életemben. SzívbQl kívánom, hogy így legyen, és áldani
foglak, ha egy napon arról értesítesz, hogy feleségül vetted Maria
Jungot.
Justus bácsikád
VII.
Hans nap mint nap ellátogatott az erdei tisztásra, azt remélte, ott
találja Hildét, Elhatározta, hogy titkos szövetséget köt vele, és együttes
erQvel próbálnak segíteni Marián. Ebben bizonyára a jó Fuchsné
asszony támogatás-ára is számíthat.
Természetesen most még erQsebben foglalkoztatta a kérdés, milyen
titokzatos kapcsolat van a nagybátyja és Maria Jung között. Egy
dologban biztos volt: nem a leány, inkább az édesanyja az, akinek a
múltban valami módon köze volt a nagybátyjához.
Eljött a vasárnap, Hans kicsit késve kezdett el készülQdni, és sietnie
kellett, ha nem akart elkésni az erdei tisztásról. Röviddel négy óra után
már meg is érkezett, és legnagyobb örömére Hildét pillantotta meg a
forrás melletti mohos sziklán. Már messzirQl integetett, és amikor Hans
odaért, vidáman nyújtotta neki a kezét.
 Csakhogy eljött, von Dornau úr! Ez életem elsQ találkája, és már
attól féltem, hogy rögtön az elsQ férfi cserbenhagy. Remélem, tudja,
hogy ezt sohasem bocsátottam volna meg, és odalenne a barátságunk.
Pedig kár lenne érte, nem gondolja?
 Borzasztóan nagy kár, Hilde kisasszony! Én minden áldott nap itt
voltam.
 Sajnálom, hogy hiába fáradt, de higgye el, tehetetlen voltam. Ha
rajtam múlik, már másnap kijövök.
 Talán az idQjárás nem engedte?
 Ó, az idQjárás engem nem befolyásol. EsQben, szélben is gyakran
kilovagolok. Egészen más okból maradtam el. Nagy dolgok vannak
készülQben! Holnap maga is kap meghívót. A bátyám, Harry eljegyezte
Elsa von Hallern kisasszonyt, és Freienwaldén nagy eljegyzési
ünnepség lesz. Az elmúlt napokban emiatt aztán otthon is minden a feje
tetején állt.
 Ez igazán jó hír, Hilde kisasszony.
A lány a térdére könyökölve maga elé nézett, és szomorú arccal
válaszolt.
 Nekem ugyan nem, von Dornau úr. A mama persze ujjong, és
mindenki arról áradozik, milyen boldogok lesznek a fiatalok, csak én
gondolok keserq szájízzel a jövQre. Arról van szó, hogy borzasztóan
régimódi vagyok, és& hát kimondom kereken, visszataszítónak
találom, ha olyan emberek kötnek házasságot, akik nem szeretik
egymást.
 A korához képest meglehetQsen komolyan gondolkodik az élet
dolgairól, Hilde kisasszony. Örülök, hogy ebben a kérdésben ilyen
 régimódi . A tisztelt bátyja talán nem szerelembQl készül házasodni?
Hilde vállat vont.
 Én mondom magának, buta liba ez az Elsa! Fülig szerelmes
Harryba, mert jóképqnek, csinosnak találja, de az igazi énjét nem
ismeri. Talán ez a szerencséje. A bátyám viszont nem szereti, azt sem
tudja, mit jelent Qszintén szeretni valakit. De Elsa gazdag, ezért
igyekszik elhitetni vele, hogy odavan érte. Engem taszít ez a komédia.
A férfi figyelmesen hallgatta, aztán bólintott.
 Sajnos, ezt sok férfi eljátssza, Hilde kisasszony.
 Bizonyára így van, és ezen nem lehet változtatni. Ne is beszéljünk
róla! Egyetlen okból azért mégiscsak örülök a bátyám eljegyzésének.
Remélem, legalább átmenetileg türtQzteti magát, és nem molesztál
tovább egy számomra igen kedves hölgyet.
 Hans felkapta a fejét.
 Ki az, akit molesztál?  kérdezte rosszat sejtve.
 Jó nyomon van, éppen azt, akire gondol. Higgye el, nem ok nélkül
teszem szóvá. Maria már azt sem tudja, hová meneküljön elQle. Nem
panaszkodott, de nekem éles szemem van, és néha olyan dolgokat is
meglátok, amit mások nem.
Hansot elöntötte a harag.
 Miért nem hagyta már ott Maria azt a házat, ahol ilyen
megaláztatásoknak van kitéve?  kiáltotta.
 Ez elQttem is rejtély. Azt sem értem, egyáltalán miért fogadott el [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • wyciskamy.pev.pl