[ Pobierz całość w formacie PDF ]
múlva tapasztalta meg, arnikor letelepedtek egy Rajna menti város közelében, egy csinos kis
házban.
Csendesen, magányosan éldegéltek. A szép nagy kert rabul ejtette Ruthot. Hebenstreit
kisasszony felvett egy cselédlányt, az öreg kertész pedig, aki eddig is gondozta a házat, a
földszinti lakásában maradt, és továbbra is ápolta a kertet.
Az első hetekben Ruth nem lelt nyugalmat, Hebenstreit kisasszony aggódva sóhajtozott,
amikor állandóan jönni menni látta.
Végre azonban úgy tűnt, hogy megnyugodott, és az idős kisasszony is hamarosan
megbarátkozott új otthonával.
Ruth végtelenül boldogtalan volt. Írni próbált, de az sem hozott kielégülést, sem
felszabadulást. Amióta Rochsberget elhagyta, egyébként is rosszul érezte magát. Először a
gondok rovására írta, de aztán, mivel nem javult az állapota, mégis engedelmeskedett
Hebenstreit kisasszonynak, és kihívatta az orvost.
A doktornak nem került sok idejébe kideríteni arfosszullétek okát. Egy komoly beszélgetés
után mosolygó arccal távozott.
Ruth dermedten ült, amikor egyedül maradt. Csak lassan fogta fel, hogy mielőtt még a.
tavasz beköszönt, anya lesz. Először rettenetesen megijedt. Most születik gyermeke? Éppen
most, amikor különvált a gyermek apjától? Hát lehet ez? Nem kellene Hans Rochust azonnal
értesítenie?
Az ötlet csábítónak tetszett. Ha megtudja, nem viszi-e vissza a kastélyba? Nem kell-e
együtt maradniuk akkor, már csak a gyermek érdekében is? S ha egy édes csöppséget helyez a
karjába, nem támad-e akkor egy napon szeretet a szívében iránta is?
Ruth izgatottan felugrott. Az asztalhoz ült, hogy levelet írjon. De még mielőtt a
megszólítást papírra vetette volna, eldobta a tollat, és kezébe temette az arcát.
Nem, nem verheti újabb bilincsekbe most, amikor már szabadnak hiszi magát, és
kinyújtotta a kezét a boldogság után. Bizonyára vonakodás nélkül visszafogadná gyermeke
anyját, hiszen kötelességének tartaná. De mit jelent majd számára annak az asszonynak a
gyereke, akit nem szeret? Csak egy koloncot, mint az asszony maga is. Nem szeretné, mert
boldogságának az útjában állna.
Nem, erre nem kerülhet sor. A Hans Rochusnak szánt levél megíratlan maradt. Nem
sejthette, mekkora boldogságot szerzett volna vele.
A gyermekvárás Ruthot békés örömmel töltötte el és segített neki elviselni a Hans
Rochustól való elszakadás fájdalmát. De a szerelme egyre mélyebb és erősebb lett. Ha el is
veszítette a férfit, a szíve örökre az övé maradt. Egy szép napon a gyermek majd pótolni fogja
az apját...
Herbenstreit kisasszony kétszer annyi szeretettel és gondoskodással vette körül úrnőjét,
mióta megtudta a titkot. A jó lélek sohasem adta fel a reményt, hogy a grófnéja egyszer
visszatér Rochsbergbé. Egyszerű eszével semmit sem érett a mély lelki válságokból. Szerinte
az ifjú pár veszekedett egy kicsit, s ha kiduzzogták magukat, akkor majd minden rendbe jön,
Ha az ifjú gróf értesül róla, hogy apa lett, amilyen gyorsan csak tud, idejön, és hazaviszi a
feleségét meg a gyermekét.
Ruth fájdalmas mosollyal hallgatta ábrándozásait. Miért józanította volna ki? Az idő úgyis
megmutatja majd, hogy hiába vár arra, hogy a fiatalokból újra egy pár lesz.
Hans Rochus ezalatt remeteként élt Rochsbergben. Ritkán ment be a városba, és látogatója
is alig akadt, mert az ismerősök hallották, hogy a grófné legyengült egészségi állapota miatt
hosszabb időre elutazott.
Észre sem vette, hogy mind magányosabb. Kora reggeltől késő estig dolgozott, hogy
felejtsen. A nap végén Ruth kis szalonjában üldögélt, és a könyveit olvasta újra meg újra.
Szinte már kívülről tudta őket. Az első időben még levelezett Ruthtal, mert maradt néhány
elintézni való ügy. A levelek kifogástalanul udvariasak voltak, de nem árultak el semmit
írójuk érzelmeiről.
A válást azonban egy szóval sem említette. Nem tudta rászánni magát. Ha Ruth szabad
akar lenni, nyújtsa ő be a keresetet. Ő képtelen volt elvágni az utolsó szálat, amely még
összekötötte a szeretett asszonnyal.
Idővel egyre ritkábban érkeztek a hírek, végül egészen megszakadt a levelezés. Ruth
szakította meg. Minden levél újabb kínt jelentett. Mire való a régi sebeket állandóan
felszakítani?
Hilde Sontheim és édesanyja időnként meglátogatták Hans Rochust. A tábornokné nem
győzött csodálkozni az ifjú grófné hosszas távollétén. Hans Rochust kétségbeejtette kíváncsi [ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl wyciskamy.pev.pl
múlva tapasztalta meg, arnikor letelepedtek egy Rajna menti város közelében, egy csinos kis
házban.
Csendesen, magányosan éldegéltek. A szép nagy kert rabul ejtette Ruthot. Hebenstreit
kisasszony felvett egy cselédlányt, az öreg kertész pedig, aki eddig is gondozta a házat, a
földszinti lakásában maradt, és továbbra is ápolta a kertet.
Az első hetekben Ruth nem lelt nyugalmat, Hebenstreit kisasszony aggódva sóhajtozott,
amikor állandóan jönni menni látta.
Végre azonban úgy tűnt, hogy megnyugodott, és az idős kisasszony is hamarosan
megbarátkozott új otthonával.
Ruth végtelenül boldogtalan volt. Írni próbált, de az sem hozott kielégülést, sem
felszabadulást. Amióta Rochsberget elhagyta, egyébként is rosszul érezte magát. Először a
gondok rovására írta, de aztán, mivel nem javult az állapota, mégis engedelmeskedett
Hebenstreit kisasszonynak, és kihívatta az orvost.
A doktornak nem került sok idejébe kideríteni arfosszullétek okát. Egy komoly beszélgetés
után mosolygó arccal távozott.
Ruth dermedten ült, amikor egyedül maradt. Csak lassan fogta fel, hogy mielőtt még a.
tavasz beköszönt, anya lesz. Először rettenetesen megijedt. Most születik gyermeke? Éppen
most, amikor különvált a gyermek apjától? Hát lehet ez? Nem kellene Hans Rochust azonnal
értesítenie?
Az ötlet csábítónak tetszett. Ha megtudja, nem viszi-e vissza a kastélyba? Nem kell-e
együtt maradniuk akkor, már csak a gyermek érdekében is? S ha egy édes csöppséget helyez a
karjába, nem támad-e akkor egy napon szeretet a szívében iránta is?
Ruth izgatottan felugrott. Az asztalhoz ült, hogy levelet írjon. De még mielőtt a
megszólítást papírra vetette volna, eldobta a tollat, és kezébe temette az arcát.
Nem, nem verheti újabb bilincsekbe most, amikor már szabadnak hiszi magát, és
kinyújtotta a kezét a boldogság után. Bizonyára vonakodás nélkül visszafogadná gyermeke
anyját, hiszen kötelességének tartaná. De mit jelent majd számára annak az asszonynak a
gyereke, akit nem szeret? Csak egy koloncot, mint az asszony maga is. Nem szeretné, mert
boldogságának az útjában állna.
Nem, erre nem kerülhet sor. A Hans Rochusnak szánt levél megíratlan maradt. Nem
sejthette, mekkora boldogságot szerzett volna vele.
A gyermekvárás Ruthot békés örömmel töltötte el és segített neki elviselni a Hans
Rochustól való elszakadás fájdalmát. De a szerelme egyre mélyebb és erősebb lett. Ha el is
veszítette a férfit, a szíve örökre az övé maradt. Egy szép napon a gyermek majd pótolni fogja
az apját...
Herbenstreit kisasszony kétszer annyi szeretettel és gondoskodással vette körül úrnőjét,
mióta megtudta a titkot. A jó lélek sohasem adta fel a reményt, hogy a grófnéja egyszer
visszatér Rochsbergbé. Egyszerű eszével semmit sem érett a mély lelki válságokból. Szerinte
az ifjú pár veszekedett egy kicsit, s ha kiduzzogták magukat, akkor majd minden rendbe jön,
Ha az ifjú gróf értesül róla, hogy apa lett, amilyen gyorsan csak tud, idejön, és hazaviszi a
feleségét meg a gyermekét.
Ruth fájdalmas mosollyal hallgatta ábrándozásait. Miért józanította volna ki? Az idő úgyis
megmutatja majd, hogy hiába vár arra, hogy a fiatalokból újra egy pár lesz.
Hans Rochus ezalatt remeteként élt Rochsbergben. Ritkán ment be a városba, és látogatója
is alig akadt, mert az ismerősök hallották, hogy a grófné legyengült egészségi állapota miatt
hosszabb időre elutazott.
Észre sem vette, hogy mind magányosabb. Kora reggeltől késő estig dolgozott, hogy
felejtsen. A nap végén Ruth kis szalonjában üldögélt, és a könyveit olvasta újra meg újra.
Szinte már kívülről tudta őket. Az első időben még levelezett Ruthtal, mert maradt néhány
elintézni való ügy. A levelek kifogástalanul udvariasak voltak, de nem árultak el semmit
írójuk érzelmeiről.
A válást azonban egy szóval sem említette. Nem tudta rászánni magát. Ha Ruth szabad
akar lenni, nyújtsa ő be a keresetet. Ő képtelen volt elvágni az utolsó szálat, amely még
összekötötte a szeretett asszonnyal.
Idővel egyre ritkábban érkeztek a hírek, végül egészen megszakadt a levelezés. Ruth
szakította meg. Minden levél újabb kínt jelentett. Mire való a régi sebeket állandóan
felszakítani?
Hilde Sontheim és édesanyja időnként meglátogatták Hans Rochust. A tábornokné nem
győzött csodálkozni az ifjú grófné hosszas távollétén. Hans Rochust kétségbeejtette kíváncsi [ Pobierz całość w formacie PDF ]