[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Hogy alakult a fQnökkel való találkozásod? próbálta Jason másra
terelni a szót.
Charlotte korában már beszámolt neki a történtekrQl, de Jason
nyilvánvalóan nem figyelt rá.
Nagyon kikészült. FQleg akkor, amikor az én példámon felbuzdulva két
másik munkatársam is benyújtotta a felmondását.
Próbált marasztalni?
Mindnyájunknak fizetésemelést ajánlott fel, ha meggondoljuk
magunkat.
Remélem, hogy nem fogott meg ezzel a mézesmadzaggal&
Természetesen nem felelte Charlotte, aki még mindig nagy
megelégedettséget érzett amiatt, hogy ki tudott tartani eredeti
elhatározása mellett, amitQl a fQnöke majdnem agyvérzést kapott. De Q
lezárta életének ezt a gyötrelmes szakaszát is. Úgy tqnt, azonnal talál
majd másik munkahelyet, bár a legszívesebben kihagyta volna az egész
nyarat, de sajnos ezt nem engedhette meg magának. Nem akarta azt a
kevés pénzt fölélni, amit hosszú évek kemény munkájával rakosgatott
félre a nehezebb idQkre.
Mit szólsz a desszerthez? kérdezte Jason, miután a pincér elvitte a
tányérjaikat.
Köszönöm, jóllaktam rázta meg a fejét az asszony.
Jasont mintha lehangolta volna a válasz.
Te csak ne fogd vissza magad! bátorította.
Charlotte nem értette, mi a baja Jasonnak, mitQl nyugtalan, ugyanakkor
elmenni sem akar. Arra jutott, Jasont valami súlyos gond terhelheti, mert
máskülönben rendkívül kiegyensúlyozott személyiségnek ismerte meg. Az
is eszébe jutott, hátha Q mondott, vagy tett olyasmit, ami magyarázhatná
ezt a viselkedést. De hiába törte a fejét végig a vacsora alatt, semmiféle
elfogadható magyarázatot nem talált.
Charlotte-nak már a vendéglQbe indulásukkor feltqnt, hogy Jason a
szokásos póló, farmernadrág és baseball sapka helyett most az öccse
elQkelQ, szürke öltönyét viseli. Pedig a saját bevallása szerint ki nem
állhatja az ilyen szerelést. ElQzQ este is, amikor megérkeztek a táncestre,
rögtön meglazította, majd az elsQ alkalommal zsebre is vágta a
nyakkendQjét. Nem értette, mi késztethette a férfit, hogy olyasmit tegyen,
ami nem illik hozzá. Ráadásul szemlátomást szenved, és ettQl Charlotte
maga is rémesen kezdte érezni magát.
80
Az elmúlt hetekben bizalmas viszonyba kerültek, és Q beleszeretett
Jasonba. Lehet, hogy a férfinak éppen ez a baja, és most azzal küszködik,
hogy is adja elQ: neki már kellemetlenül fojtogató ez a közelség.
Az asszony elég logikusnak tartotta ezt az eshetQséget.
A pazar vacsora, a férfi habozása, hogy kerüli a tekintetét, az asszony
szerint mind erre utal. Aztán a csend is. Ez volt a legrosszabb. Mintha a
férfi képtelen lenne volna kimondani a végsQ, súlyos szavakat.
FelQlem akár mehetünk is vetette fel színlelt lelkesedéssel Charlotte.
Talán az Jason terve, hogy a vendéglQben közli vele a végszót, hogy ne
csapjon akkora jelenetet. Állítólag ezt sokan így teszik. A lehetQ
leggyorsabban el szerette volna hagyni az éttermet, mielQtt még elsírja
magát.
Végül is Jasonnak minden oka megvan arra, hogy most már
megszabaduljon tQle. Talán túl sok terhet jelent már neki. Bár egyedülálló,
de már nagy gyereke van, s egyetlen férfi sem repes a boldogságtól, ha
más gyerekét kell nevelnie. Legalábbis szinte mindenkitQl efféléket hallott.
Talán a férfi szüleinek is kifogásai vannak vele szemben. Talán a múlt
szombaton Jason anyja azért kérdezgette Qt a rokonairól, mert kíváncsi
volt, miféle családi háttérrel rendelkezik. Charlotte-nak pedig fogalma sem
volt, él-e, hal-e az apja, és egyáltalán hol tartózkodik éppen. Bár látszólag
egyik Manning szülQ sem idegenkedett tQle, a szívük mélyén valószínqleg
mégsem fogadták el.
Miközben Jason kiegyenlítette a számlát, Charlotte a nQi mosdóba
sietett annak reményében, hogy összeszedi magát valamennyire.
Síri csendben tették meg az utat a parkolóban levQ autóig.
Jason kinyitotta a kocsi ajtaját az asszonynak, akinek addigra minden
ereje elszállt. Pusztán a büszkesége megQrzése érdekében futotta neki
még valami halvány mosolyfélére.
Azt hitte, hogy a férfi most hazaviszi, és ott közli majd vele a döntését,
mivel az étteremben nem tudta. Az otthon meghitt közelsége legalább
enyhítQ körülmény lesz majd, gondolta az asszony.
De elképzelésétQl eltérQen Jason a homokos tengerpart elhagyatott
szakaszára vezette az autót. Ott kiszállt, és kinyitotta neki az ajtót.
KésQre jár vonta össze szemöldökét a nQ, miközben az órájára
sandított. Haza kellene jutnom, Carrie egyedül van.
Mindjárt felelte Jason ugyanazzal a gondterhelt arckifejezéssel,
amely az este egyetlen pillanatig sem tqnt el az arcáról.
Charlotte végignézett az elhagyatott tengerparton. A megtörQ hullámok
szelíden nyaldosták a fövenyt. Körös-körül nyugalom honolt. P azonban
riadtan nézett a koromfekete égre.
Ne kímélj! szólította meg a férfit. A türelme elfogyott, s már nem
bírta elviselni a kínos csendet.
Kitaláltad?
Igen értelmezte tévesen a férfi szavait a nQ, lerúgta a cipQjét, és
belegázolt a homokba, majd megállt egy elszenesedett végq farönknél.
Önsajnálattal küszködve pillantott vissza a válla fölött, hogy ellenQrizze,
Jason követi-e. Azt remélte, hogy visszaszáll az autóba, és elhajt. Így
megkönnyítette volna a dolgát.
Leroskadt a farönkre, és megtört tekintettel bámult a csillagtalan éjbe,
felkészülve mindenféle üres kifogásra, és erQltetett magyarázatra.
81
Charlotte& én nem vagyok valami jó az ilyesmiben.
Senki sem az. Figyelj, remek volt minden. Ez a nyeglének szánt
válasz siralmasan hangzott, de erQt vett magán. Mindig hálás leszek
neked az együtt töltött idQért morzsolta szét potyogó könnyeit, és nem
nézett Jasonra. De mindketten tudatában vagyunk annak, hogy minden
jó dolog véget ér&
Jason szótlanul, zsebre dugott kézzel feszengett mellette, s szája széle
idegesen rángatózott. Charlotte nem értette ezt az idegességét, hiszen
mindent megtett, hogy megkönnyítse a férfi dolgát.
És mégis hagytad, hogy a vacsora alatt végig szenvedjek jegyezte
meg a férfi ellentétes érzelmekkel küszködve. Élvezted a vergQdésemet?
Nem én.
Charlotte, ha mindvégig tudtad, hogy nem fogsz hozzám jönni
feleségül, igazán megmondhattad volna&
Férjhez menni hozzád? Charlotte értetlenkedve kapta fel a fejét. Az
volt a terved, hogy megkéred a kezemet? Itt valami óriási félreértésrQl
lehet szó, mert Jason Manning hírhedt agglegény, és Q a férfi iránti erQs
érzelmei ellenére is megbarátkozott már ezzel a ténnyel.
Ne tégy úgy, mint aki nem tudja, mirQl van szó! hitetlenkedett a férfi.
De én abban a tévhitben voltam, hogy meg akarsz szabadulni tQlem.
A férfi felkuncogott.
Miért, szerinted egy elQkelQ vendéglQbe viszlek, ha tényleg ez a
célom?
Hát a pocsék hangulatod alapján arra következtettem, hogy így
könnyebben mondod ki a végszót.
Mondtam már, hogy a szónoklás távol áll tQlem, és ha neked ez
hiányzik, akkor máshoz kell feleségül menned.
De Qszintén, el akarsz venni? sírta el magát az asszony, de ez már a
megkönnyebbülés, és az öröm könnyeivel járt.
Maradj most veszteg! szólt rá a férfi mogorván. Azt akarom, hogy
úgy kérjelek meg, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Charlotte engedelmeskedett, és döbbenten meredt Jasonra, aki térdre
ereszkedett elQtte.
Szeretlek, Charlotte. Nem terveztem, hogy beléd szeretek, de
bekövetkezett. És örülök, hogy így történt. Minden nélküled töltött nap
kínszenvedés. Nem tudnék egyetlen szombati softball mérkQzésen sem
részt venni, ha te nem kísérnél el. Szeretlek. Szeretem a csokis
aprósüteményeidet. Tisztelem és becsülöm azt, ahogy Carrie-t nevelted.
Bölcsességed és bátorságod mély hatást gyakorol rám.
Jaj, Jason! pislogott könnyek között Charlotte.
Te vagy az elsQ olyan nQ, aki hagyta, hogy önmagam legyek. Te nem
érezted kötelességednek, hogy utánam takaríts. És te nem viselkedsz úgy,
amikor kinyitod hqtQszekrényemet, mintha valami fertQzQ anyagokat
tároló laboratóriumban kerültél volna vigyorodott el a férfi a saját [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl wyciskamy.pev.pl
Hogy alakult a fQnökkel való találkozásod? próbálta Jason másra
terelni a szót.
Charlotte korában már beszámolt neki a történtekrQl, de Jason
nyilvánvalóan nem figyelt rá.
Nagyon kikészült. FQleg akkor, amikor az én példámon felbuzdulva két
másik munkatársam is benyújtotta a felmondását.
Próbált marasztalni?
Mindnyájunknak fizetésemelést ajánlott fel, ha meggondoljuk
magunkat.
Remélem, hogy nem fogott meg ezzel a mézesmadzaggal&
Természetesen nem felelte Charlotte, aki még mindig nagy
megelégedettséget érzett amiatt, hogy ki tudott tartani eredeti
elhatározása mellett, amitQl a fQnöke majdnem agyvérzést kapott. De Q
lezárta életének ezt a gyötrelmes szakaszát is. Úgy tqnt, azonnal talál
majd másik munkahelyet, bár a legszívesebben kihagyta volna az egész
nyarat, de sajnos ezt nem engedhette meg magának. Nem akarta azt a
kevés pénzt fölélni, amit hosszú évek kemény munkájával rakosgatott
félre a nehezebb idQkre.
Mit szólsz a desszerthez? kérdezte Jason, miután a pincér elvitte a
tányérjaikat.
Köszönöm, jóllaktam rázta meg a fejét az asszony.
Jasont mintha lehangolta volna a válasz.
Te csak ne fogd vissza magad! bátorította.
Charlotte nem értette, mi a baja Jasonnak, mitQl nyugtalan, ugyanakkor
elmenni sem akar. Arra jutott, Jasont valami súlyos gond terhelheti, mert
máskülönben rendkívül kiegyensúlyozott személyiségnek ismerte meg. Az
is eszébe jutott, hátha Q mondott, vagy tett olyasmit, ami magyarázhatná
ezt a viselkedést. De hiába törte a fejét végig a vacsora alatt, semmiféle
elfogadható magyarázatot nem talált.
Charlotte-nak már a vendéglQbe indulásukkor feltqnt, hogy Jason a
szokásos póló, farmernadrág és baseball sapka helyett most az öccse
elQkelQ, szürke öltönyét viseli. Pedig a saját bevallása szerint ki nem
állhatja az ilyen szerelést. ElQzQ este is, amikor megérkeztek a táncestre,
rögtön meglazította, majd az elsQ alkalommal zsebre is vágta a
nyakkendQjét. Nem értette, mi késztethette a férfit, hogy olyasmit tegyen,
ami nem illik hozzá. Ráadásul szemlátomást szenved, és ettQl Charlotte
maga is rémesen kezdte érezni magát.
80
Az elmúlt hetekben bizalmas viszonyba kerültek, és Q beleszeretett
Jasonba. Lehet, hogy a férfinak éppen ez a baja, és most azzal küszködik,
hogy is adja elQ: neki már kellemetlenül fojtogató ez a közelség.
Az asszony elég logikusnak tartotta ezt az eshetQséget.
A pazar vacsora, a férfi habozása, hogy kerüli a tekintetét, az asszony
szerint mind erre utal. Aztán a csend is. Ez volt a legrosszabb. Mintha a
férfi képtelen lenne volna kimondani a végsQ, súlyos szavakat.
FelQlem akár mehetünk is vetette fel színlelt lelkesedéssel Charlotte.
Talán az Jason terve, hogy a vendéglQben közli vele a végszót, hogy ne
csapjon akkora jelenetet. Állítólag ezt sokan így teszik. A lehetQ
leggyorsabban el szerette volna hagyni az éttermet, mielQtt még elsírja
magát.
Végül is Jasonnak minden oka megvan arra, hogy most már
megszabaduljon tQle. Talán túl sok terhet jelent már neki. Bár egyedülálló,
de már nagy gyereke van, s egyetlen férfi sem repes a boldogságtól, ha
más gyerekét kell nevelnie. Legalábbis szinte mindenkitQl efféléket hallott.
Talán a férfi szüleinek is kifogásai vannak vele szemben. Talán a múlt
szombaton Jason anyja azért kérdezgette Qt a rokonairól, mert kíváncsi
volt, miféle családi háttérrel rendelkezik. Charlotte-nak pedig fogalma sem
volt, él-e, hal-e az apja, és egyáltalán hol tartózkodik éppen. Bár látszólag
egyik Manning szülQ sem idegenkedett tQle, a szívük mélyén valószínqleg
mégsem fogadták el.
Miközben Jason kiegyenlítette a számlát, Charlotte a nQi mosdóba
sietett annak reményében, hogy összeszedi magát valamennyire.
Síri csendben tették meg az utat a parkolóban levQ autóig.
Jason kinyitotta a kocsi ajtaját az asszonynak, akinek addigra minden
ereje elszállt. Pusztán a büszkesége megQrzése érdekében futotta neki
még valami halvány mosolyfélére.
Azt hitte, hogy a férfi most hazaviszi, és ott közli majd vele a döntését,
mivel az étteremben nem tudta. Az otthon meghitt közelsége legalább
enyhítQ körülmény lesz majd, gondolta az asszony.
De elképzelésétQl eltérQen Jason a homokos tengerpart elhagyatott
szakaszára vezette az autót. Ott kiszállt, és kinyitotta neki az ajtót.
KésQre jár vonta össze szemöldökét a nQ, miközben az órájára
sandított. Haza kellene jutnom, Carrie egyedül van.
Mindjárt felelte Jason ugyanazzal a gondterhelt arckifejezéssel,
amely az este egyetlen pillanatig sem tqnt el az arcáról.
Charlotte végignézett az elhagyatott tengerparton. A megtörQ hullámok
szelíden nyaldosták a fövenyt. Körös-körül nyugalom honolt. P azonban
riadtan nézett a koromfekete égre.
Ne kímélj! szólította meg a férfit. A türelme elfogyott, s már nem
bírta elviselni a kínos csendet.
Kitaláltad?
Igen értelmezte tévesen a férfi szavait a nQ, lerúgta a cipQjét, és
belegázolt a homokba, majd megállt egy elszenesedett végq farönknél.
Önsajnálattal küszködve pillantott vissza a válla fölött, hogy ellenQrizze,
Jason követi-e. Azt remélte, hogy visszaszáll az autóba, és elhajt. Így
megkönnyítette volna a dolgát.
Leroskadt a farönkre, és megtört tekintettel bámult a csillagtalan éjbe,
felkészülve mindenféle üres kifogásra, és erQltetett magyarázatra.
81
Charlotte& én nem vagyok valami jó az ilyesmiben.
Senki sem az. Figyelj, remek volt minden. Ez a nyeglének szánt
válasz siralmasan hangzott, de erQt vett magán. Mindig hálás leszek
neked az együtt töltött idQért morzsolta szét potyogó könnyeit, és nem
nézett Jasonra. De mindketten tudatában vagyunk annak, hogy minden
jó dolog véget ér&
Jason szótlanul, zsebre dugott kézzel feszengett mellette, s szája széle
idegesen rángatózott. Charlotte nem értette ezt az idegességét, hiszen
mindent megtett, hogy megkönnyítse a férfi dolgát.
És mégis hagytad, hogy a vacsora alatt végig szenvedjek jegyezte
meg a férfi ellentétes érzelmekkel küszködve. Élvezted a vergQdésemet?
Nem én.
Charlotte, ha mindvégig tudtad, hogy nem fogsz hozzám jönni
feleségül, igazán megmondhattad volna&
Férjhez menni hozzád? Charlotte értetlenkedve kapta fel a fejét. Az
volt a terved, hogy megkéred a kezemet? Itt valami óriási félreértésrQl
lehet szó, mert Jason Manning hírhedt agglegény, és Q a férfi iránti erQs
érzelmei ellenére is megbarátkozott már ezzel a ténnyel.
Ne tégy úgy, mint aki nem tudja, mirQl van szó! hitetlenkedett a férfi.
De én abban a tévhitben voltam, hogy meg akarsz szabadulni tQlem.
A férfi felkuncogott.
Miért, szerinted egy elQkelQ vendéglQbe viszlek, ha tényleg ez a
célom?
Hát a pocsék hangulatod alapján arra következtettem, hogy így
könnyebben mondod ki a végszót.
Mondtam már, hogy a szónoklás távol áll tQlem, és ha neked ez
hiányzik, akkor máshoz kell feleségül menned.
De Qszintén, el akarsz venni? sírta el magát az asszony, de ez már a
megkönnyebbülés, és az öröm könnyeivel járt.
Maradj most veszteg! szólt rá a férfi mogorván. Azt akarom, hogy
úgy kérjelek meg, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Charlotte engedelmeskedett, és döbbenten meredt Jasonra, aki térdre
ereszkedett elQtte.
Szeretlek, Charlotte. Nem terveztem, hogy beléd szeretek, de
bekövetkezett. És örülök, hogy így történt. Minden nélküled töltött nap
kínszenvedés. Nem tudnék egyetlen szombati softball mérkQzésen sem
részt venni, ha te nem kísérnél el. Szeretlek. Szeretem a csokis
aprósüteményeidet. Tisztelem és becsülöm azt, ahogy Carrie-t nevelted.
Bölcsességed és bátorságod mély hatást gyakorol rám.
Jaj, Jason! pislogott könnyek között Charlotte.
Te vagy az elsQ olyan nQ, aki hagyta, hogy önmagam legyek. Te nem
érezted kötelességednek, hogy utánam takaríts. És te nem viselkedsz úgy,
amikor kinyitod hqtQszekrényemet, mintha valami fertQzQ anyagokat
tároló laboratóriumban kerültél volna vigyorodott el a férfi a saját [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]